A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.

Az amatőrök remélnek, a profik dolgoznak.

A siker első alapköve a szándék állhatatossága.

Nehezen adódik az alkalom, de könnyen elvész.

Ha nincs életcélod, elkerülhetetlenül a biztos kudarc felé sodródsz.

Ne arra menj, amerre az ösvény vezet. Helyette menj arra, merre nincs út, és hagyj magad mögött egy ösvényt.

Aki lélekben olyan magasra tud emelkedni, hogy embertársai hibáit a szeretet szemüvegén nézi és ítéli meg, az boldogabb mindenkinél, mert virágot talál ott is, ahol mások csak gyomot találnak.

Csoda csak azokkal történik, akik a csodát keresve, szembe mernek nézni a kudarc lehetőségével. Azokhoz pártol a csoda, akik mindent elkövetnek és teljesen elkövetnek és teljesen kimerülnek a lehetetlenért vívott harcukban...

Az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná. Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni. Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre. Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. Ez fontos.