A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.

Az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná. Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni. Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre. Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. Ez fontos.

Csoda csak azokkal történik, akik a csodát keresve, szembe mernek nézni a kudarc lehetőségével. Azokhoz pártol a csoda, akik mindent elkövetnek és teljesen elkövetnek és teljesen kimerülnek a lehetetlenért vívott harcukban...

Amit ma elmulasztottál, azt már sosem pótolhatod. Mert az már egy másik alkalom, egy másik történet lesz. Ami ma elmúlt, azt már holnap nem kaphatod meg. Minden lehetőséget ragadj meg, ha csak rajtad múlik. Ha fontos. Ha valóban fontos. Ne fogadd el a "majd lesz másik alkalom" hamis illúzióját. Mert nem lesz. Az már nem ez lesz. Az már egy másik. És ha két alkalmad lett volna, akkor így csak egy marad. Ha marad.

Aki lélekben olyan magasra tud emelkedni, hogy embertársai hibáit a szeretet szemüvegén nézi és ítéli meg, az boldogabb mindenkinél, mert virágot talál ott is, ahol mások csak gyomot találnak.

Ha nincs életcélod, elkerülhetetlenül a biztos kudarc felé sodródsz.

Nehezen adódik az alkalom, de könnyen elvész.

Az amatőrök remélnek, a profik dolgoznak.

A siker első alapköve a szándék állhatatossága.